Azt
gondolom, hogy két külön dolog az egyedüllét és a magány. Arra, hogy az ember
időnként egyedül legyen, még egy jó házasságban is szüksége van, de ha van egy
igazi partnere, akkor valahol a zsigereiben mindig érzi, hogy nem magányos...
csak éppen most egy órára, egy hétre, egy hónapra egyedül maradt, de ez
elmúlik, mert van, aki hazajön hozzá. A magány viszont: társ nélküli, tartós
egyedüllét. Ez valóban kínzó lehet. Szenved is tőle férfi és nő, a
legkülönbözőbb korosztályokban. Ráadásul a magány még zárkózottabbá, még
magányosabbá teheti az embert.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése