2011. június 26., vasárnap
Mert ahogy Én, Te is képtelen vagy elmondani ki vagy... Te is inkább elmeséled az életed egész történetét ahelyett, hogy kibukna belőled az a néhány véresen igaz szó, ami ott lakik lelked mélyén - mint egy föltárt mellkasban a dobogó szív - és megmutatnád végre, hogy valóban ki vagy, mi fáj neked, és hol tartasz a sorsoddal..
A szemük, emberi szem farkaskoponyában, a vízre emlékeztet: mint a víz tiszta kéksége, úgy tükrözi a tavaszi eget, az esőben habzó patak barnáját, a nyári tó zöldjét, amikor az algák virágozni kezdenek, a hótól elfojtott folyó szürkéjét. akkoriban csak Sam sárga szeme figyelt engem az esőáztatta nyírfák közül, de most az egész falka tekintetének súlya rám nehezedik. A tudott dolgok súlya, a kimondatlanoké.
Maggie Stiefvater: Linger - Várunk
Ez egy fiú története, aki valaha farkas volt, és egy lányé, aki azzá vált.
Nem hagyom, hogy ez legyen a búcsúm. Ezer papírdaruvá hajtogattam kettőnk emlékeit, és kívántam valamit.
Megtalálom a gyógymódot. Aztán megtalálom Grace-t.
Maggie Stiefvater: Linger - Várunk
Az erdei farkasok idegenek, most, hogy ismerem a falka titkát. Csodálatosak, csábítóak – de ennek ellenére idegenek. Minden szempár mögött egy ismeretlen emberi múlt rejtőzik. Sam az egyetlen, akit valaha igazán ismertem, és ő most is mellettem van. Ezt akarom, a kezemet Sam kezében, a nyakamhoz simuló arcát.
De a testem elárul. Most én vagyok az ismeretlen, a kiismerhetetlen.
Ez egy szerelmi történet. Sosem tudtam, hogy milyen sokféle szerelem létezik, vagy hogy a szerelem milyen sokféle dologra viszi rá az embert.
Sosem tudtam, hogy ilyen sokféleképpen lehet elbúcsúzni.
Maggie Stiefvater: Shiver - Borzongás
Imádkoztam, hogy elmenjen, hogy újra levegőhöz jussak.
Imádkoztam, hogy vegyen egy könyvet, hogy beszélnem kelljen hozzá.
Maggie Stiefvater: Shiver - Borzongás
Megcsókoltam. Semmi vadállati, a szám épp hogy súrolta az ajkait. Még ott, abban a pillanatban elemeztem a csókot: a lehetséges reakcióit, a lehetséges értelmezését, a hogy a borzongás végigfut a bőrömön, a másodperceket, az ajkam érintése és a szeme kinyitása között.
Rám mosolygott. A szavai gúnyosak voltak, de a hangja gyengéd:
- Ez minden? – Újból az ajkához ért a szám, de ezúttal egészen más volt. Hat éve váratott magára. Narancs és vágy ízét éreztem a csókomtól életre kelt ajkán. Az ujjai végigfutottak a halántékomon, és a hajamba túrtak, mielőtt átölelte volna a nyakamat. A keze élő volt és hűvös a bőrömön. Vad voltam és szelíd, egyszerre szaggatott ronggyá és gyűrt a létezésbe. Emberi életemben először nem kószáltak el a gondolataim, hogy dalt írjanak, vagy elraktározzák a pillanatot, hogy később felidézhessem. Életemben először
itt voltam
és nem máshol.
Aztán kinyitottam a szemem, és csak Grace volt meg én – semmi más, csak Grace és én -, ő összeszorította a száját, mintha a csókomat tartotta volna magában, én pedig magamhoz öleltem a pillanatot, amely olyan törékeny volt, akár egy kismadár a tenyeremben.
Maggie Stiefvater: Shiver - Borzongás
Ezerféleképpen elképzeltem már a találkozásunkat, de amint eljött a pillanat, nem tudtam, mit csináljak.
Annyira valódi volt. Más volt figyelni, ahogy a hátsó udvarban olvas vagy leckét ír. Ott és akkor a távolság rettenetesen nagy volt, megvolt az oka, hogy távol maradtam tőle. De itt, a könyvesboltban, velem együtt, lélegzetelállítóan közel volt, mint ahogy még soha. Nem volt semmi, ami megakadályozza, hogy beszéljek vele.
Rick Riordan: A titán átka
A zászlónkat a Zeusz Öklén tűztük ki. Ez egy sziklarakás a nyugati erdők közepén, s ha az ember a megfelelő szögből nézi, olyan, mintha egy hatalmas ököl meredne ki a földből. Az is igaz, hogy minden más szögből nézve egy nagy rakás őzbogyóra hasonlít, de Kheirón megtiltotta, hogy kakadombnak hívjuk, különösen, hogy Zeuszról nevezték el, aki ugyebár nem a humorérzékéről híres.
Tonya Hurley: Szellemlány – Hazatérés
Az az igazi barát, akire mindig számíthatsz, aki minden különösebb ok és cél nélkül is melletted van. A barátok felvidítanak, ha rossz a kedvünk, velünk nevetnek, ha vidámak vagyunk, de a legfontosabb, hogy akkor is mellettünk állnak, ha igazából semmire sincs szükségünk. Charlotte már nem tudta biztosan,kik a barátai, de abban biztos volt, hogy szüksége van rájuk.
Alex Flinn: Beastly - A szörnyszívű
Szeretlek, gondoltam.
De nem mondtam ki. Nem attól tartottam, hogy az arcomba nevet. Ehhez ő túl kedves. Sokkal komolyabb dologtól rettegtem – attól, hogy nem mondaná, hogy ő is.
De nem mondtam ki. Nem attól tartottam, hogy az arcomba nevet. Ehhez ő túl kedves. Sokkal komolyabb dologtól rettegtem – attól, hogy nem mondaná, hogy ő is.
Alex Flinn: Beastly - A szörnyszívű
Az emberek akkora hűhót csapnak a külső miatt, viszont egy idő után, ha megismersz valakit, már észre sem veszed, nem?
Alex Flinn: Beastly - A szörnyszívű
(...)Mesélte, hogy a délelőttöket az emeleten töltöd, és az ablakon bámulsz kifelé. „Mint egy virág, ami a napot keresi”, mondta.(…)
Paulo Coelho
Hiszem, hogy amikor valaki könyvet olvas, a fejében megszületik a saját filmje, arcot teremt a szereplőnek, megrendezi a jeleneteket, hallja a hangokat, érzi a szagokat.
Sherrilyn Kenyon
Igazán jól megértette, hogyan érez Grace a könyvei iránt. Ő is hasonló volt fiatalkorában. Minden adandó alkalmat megragadott, hogy elmenekülhessen a fantázia világába, ahol a hősök mindig győzedelmeskedtek. Ahol a démonokat és a gazembereket legyőzték. Ahol az anyák és az apák szerették a gyerekeiket. A történetekben nem volt éhség, nem volt fájdalom. Szabadság volt és remény. Ezekből a történetekből sajátította el a könyörületet és a kedvességet. A becsületet és a tisztességet.
Szerelmünk lapjai
A nyári kalandok többféle okból érnek véget, de mindent összevetve egy dolog közös bennük: hullócsillagok, fenséges, megismételhetetlen pillanatok, az örökkévalóság felvillanása, mely egy perc alatt elillan.
Fekete István
Szeretem a könyvet, és úgy nézek rá mindig, mint a csodára. Mint elmúlt vagy élő lelkek néma- vagy hangosfilmjére, titkos jelekbe zárt örömére vagy fájdalmára.
2011. június 25., szombat
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)



























