
A szerelem gyönyörű, csodálatos élmény, Lucy, és én nem tudok kegyetlenebb dolgot elképzelni, mint amikor szerelmes vagy valakibe, de az illető nem viszonozza az érzelmeidet.

Egy ölelés (…) sokkal többet jelent két test érintkezésénél. egy ölelés azt jelenti: nem vagy fenyegető, nem félek ennyire közel kerülni hozzád, el tudok lazulni, otthon érzem magam, védett helyen, ahol megértenek. A hagyomány szerint valahányszor szívből átölelünk valakit, egy nappal meghosszabbodik az életünk.

"Ke$ha azt mondta: Take It Off, Bruno Mars dobott egy Grenade-t, Katy Perry csinált egy Firework-öt, amire Usher azt mondta: OMG és robbant is. Szerencsére Taylor Swift ellovagolt a White Horse-on. Sajnos Rihanna megölte mikor menekült, így Rihanna lett az Only Girl a világon. A magány okozta, hogy Rihanna bekattant és nem tudja a nevét. Most csak azt mondja:O nana Whats my name. Nelly hamar felébredt mondván hogy ez Just Dream.."

Milyen furcsa az élet! Nagyon hosszú ideig kiszámítható sebességgel folyik, az események komótos tempóban követik egymást, aztán hirtelen – mint egy Porsche az autópályán, amely szédítő sebességgel húz el mellettünk – felgyorsulnak a dolgok, és egy szempillantás alatt váratlanul olyasmi történik, ami örökre megváltoztat mindent.

- Folyton arról beszélsz, hogy itt a világ vége, ha nem vagy Nate-tel. Lásd be!! Ennek vége.
- Talán féltékeny vagy..?
- Aha, persze..szeretnéd!
-……. Nem. Te szeretnéd.
- Ugyan..Elfelejted, kivel beszélsz.
- És te is.
- Mondd! Kedvelsz engem?
- Hogyan kedvelni..?
- Ooh ..ugye csak viccelsz! Ezt nem hiszem el!!
- Szerinted én mit érzek? Nem aludtam, szarul vagyok..mintha valami lenne a gyomromban…Repdes bent!
- Pillangók?! Óhhh nem nem nem nem nem! Nem! Ez nem történhet meg!
- Hidd el, szégyellem magam és nagyon meglep a dolog.
- Chuck! Tudod, hogy mennyire szeretem Isten teremtményeit és a metaforáikat is.. De azokat a pillangókat meg kell ölni.

..Ilyenkor kellene dühöt, szomorúságot,bánatot, haragot, féltékenységet, kétségbeesést, félelmet éreznem de nem érzek semmit. Lehet, azért mert már sokszor éreztem ezeket az érzéseket veled kapcsolatban. Elhasználódtak? Meglehet. Sok mindent megosztottam veled, és te tömted be a lyukat a mellkasomban, ezért hálás vagyok neked. Elhittem a meséidet, bármit, amit mondtál..TUDTAM, hogy nem igazak, de jó volt azt érezni, hogy valakinek fontos vagyok. Tudod..? Nekem nem kellett a legmenőbb pasi, nekem csak Te kellettél. De ellenkezőleg ez nem így volt. Nem tudtam az lenni, aki nem vagyok.

Miért ilyen nagyon nehéz elfeledni azt, akit a világon a legjobban szerettél? Úgy érzem, mikor megpróbálom felejteni, minden egyes porcikám azon van, hogy ne tedd! Vajon a sors olykor rosszul dönt, vagy épp egy lehetőséget kínál az életben, egy apró kis boldogságra? Sok a kérdés, de sajnos bármit is kapunk válaszul, a szívünk ugyanúgy fáj tovább, sőt idővel egyre jobban, mert a szeretett személy, már nem Rád mosolyog, hanem valaki másra. Az Élet, sajnos ilyen.

Mikor egy öreg házaspárra tekintek, arra gondolok létezik-e örök szerelem? Vajon még mindig szerelmesek vagy csak nem akarnak egyedül élni ilyen idősen? És mielőtt megválaszolnám a kérdést azt veszem észre, hogy a szerelmes pár még mindig kézen fogva ül a buszon, mint fiatalon egykor, búcsúzáskor elcsattan a szokásos csók és miután az öregember leszáll a buszról, mindkettő arcán látható az igaz szerelem. Az érzés, amikor csak a párodra, az együtt töltött évekre, közös emlékekre gondolsz, miközben integetsz búcsúzóul és a szíved mélyén csak egyet kívánsz, mihamarabb újra együtt legyetek. Tehát a válaszom igen, én hiszek az örök szerelemben.

"Mosolyt, de könnyet is csaltam már az emberek arcára. Olykor csalódást okozok, máskor én csalódok. Néha meggondolatlanul bízok, vagy magyarázat nélkül bezárkózok. Várok mikor már nem kellene, és kapkodok mikor még várnom kellene. Egyszerre szeretek és gyűlölök okkal, és ok nélkül is. Hibáztam, hibázok és valószínűleg még rengetegszer fogok is. Mégis, így vagyok önmagam."