Felsóhajtottam. Furcsa, üres érzés volt bennem. Nem rosszféle üresség. Csak az érzékek hiánya, mint amikor régóta fáj valami, aztán hirtelen rájössz, hogy elmúlt. Olyan érzés volt, mintha minden kockára tettem volna, hogy itt lehessek egy fiúval, aztán rádöbbenek, hogy pontosan ő az, amit akartam. Mintha kép lennék, aztán megérteném, hogy valójában kirakósdarabka vagyok, amikor rálelek a másik darabra, amely mellém illik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése